Minden követ megmozgat az 57 éves Márta Eliza, hogy kiderítse, valóban meghalt-e az ikertestvére a születésük után, avagy esetleg egy szörnyű bűncselekménynek, illetve az akkoriban tomboló „kórházmaffiának” esett áldozatul.
Az egész szerb társadalmat megrázta, amikor kiderült: évtizedeken keresztül bevett gyakorlatnak számított, hogy csecsemőket rabolnak el a születésük után, majd adnak tovább jó pénzért. Több ezer család érintett az elképesztő bűncselekmény-sorozatban, s köztük lehet az az idős asszony is, aki a Blikknél jelentkezett, hátha a nyilvánosság segítségével kiderül, mi történhetett az ikerfivérével, Csabával.
-Szegeden születtem 1966-ban, ikerként, de a testvéremet édesanyánk kezébe sem adták. Elvitték, majd pár óra óra múlva közölték, hogy meghalt, de a testét sosem kapták meg a szüleim. Pontosan ugyanazokra hivatkoztak, amiket a hasonló gyanús esetekről szóló cikkekben is olvastam. ‘Anyuka, próbáljon a másik gyerekre koncentrálni, örüljön, hogy az él, illetve, nem szokás kiadni ilyenkor a testet’. Mindannyiunkban él a gyanú, hogy él valahol a testvérem, a hasonló történeteket olvasva pedig biztos is vagyok benne – mondta határozottan a ma már Miskolcon élő Márta Elzita.
A hivatalos becslések szerint Szerbiában mintegy kétezer gyermeket raboltak el a kórházi személyzet tagjai és a közvetítők, de vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a szervezett bűnözés már az 1950-es években megszervezte a szerbiai gyermekrablásokat, az áldozatok száma pedig tízezer körül lehet.
Az újszülöttek többsége a skandináv országokba, illetve Németországba került, s egy-egy gyermekért akár 40 ezer eurónyi (15 millió forint) összeget is fizettek az örökbefogadók.
A szülők, valamint az EU és az Európai Emberi Jogi Bíróság nyomására a kormány még egy testületet is létre hozott annak kiderítésére, mi lett a sorsa azoknak az újszülötteknek, akiket annak idején a szülészeti osztályokról raboltak, majd adtak el gyermekvásárlóknak.
– A 82 éves édesanyámat azóta is gyötri a kétség, hogy mi történhetett. Eladta a kórház az ikertestvéremet? Ha valóban meghalt, jogunk lett volna eltemetni. De azokban az időkben nem lehetett az orvosnak ellentmondani, ma már biztosan másképp lenne. A 90-es években pletykáltak arról, hogy a szerb határ menti szegedi orvosok is benne lehettek az „üzletben”, de aztán nem hallottunk róla semmit többé – tette hozzá.
Kétpetéjű ikrek lévén, nemigen hasonlíthatnak egymásra a fiú testvérével. A születési anyakönyveik a mai napig megvannak, de a testvére halotti bizonyítványát is megőrizte. Márta Csaba 1966. május 3-án született élve, majd a papír szerint még aznap életét is vesztette. Édesanyjuk Virág Mária Ilona, az édesapjuk pedig Márta János volt.
A szülei fiatal házasként kerültek Miskolcra, ahol azóta is élnek. A pedagógusként dolgozó Elzita hangsúlyozza: nem a felelősöket, hanem a testvérét keresi, és olyan embereket, akikkel hasonló szörnyűség történt abban az időszakban.
Az Igazságot és Igazságosságot a Babáknak nevű egyesület tavaly közölte: megszületett az első siker egy 40 éve eltűnt csecsemő ügyében. DNS-teszt igazolta a nevelőszülőknél nevelkedett Mladan Radivojevic édesanyjának gyanúját, hogy a fiát a krusevaci kórház szülészetén 1981-ben elrabolták. A történet minden eleme megegyezik Elzita és ikertestvére történetével.
Fotó: Fuszek Gábor/Blikk
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
